Kávézó


Kávézó
A Főfoto kávézója az a hely, ahol kérheted, hogy halkítsuk le a zenét


Vannak helyek, ahol a laptopfedeleken derengő almalogók szolgáltatják a hangulatfényt, és bárkivel szóba elegyedhedsz a brutalista építészet csodáiról. Van kávézó, ahol úgy ismerkedhetsz, hogy a pórázod végén egy labradorhuskybeagle van, szigorúan menhelyről. Vannak olyanok is, ahol csöpögő gyertyákkal és jazzes soundtrackekkel várnak, hogy randizz náluk.

A Főfoto nem ilyen. De jöhetsz almás géppel és kutyával is, találsz majd Lucien Hervé albumot, és szorongathatod a párod kezét is. A Főfoto az a hely, ahol kérheted, hogy halkítsuk le a zenét.





Abban egyetértés van, hogy a The Wailers Bob Marley-vel közös Soul Rebel című dalának eredeti, 1970-es változata a legjobb, a későbbiek csak pimpelt verziók. A perka finoman és halkan szól, a basszus sem lüktet úgy, a vokál pedig csak fizikailag áll hátul, Marley énekét igazából ők viszik a vállukon. A fúvosok pedig… Azoktól még mi, magyarok is lúdbőrözünk, bár a rezesek imádata lehet, hogy nem akkora kaland, hiszen azt tartják rólunk, balkániak vagyunk mi is, csak ritmusérzék nélkül. A Főfoto kávézójában Bob Marley fiának Rohan Marleynek Soul Rebel kávéjával dolgozunk. A savasság csak finoman van jelen, az enyhén pörkölt íz halványan pumpál, a dió és a csokoládé íze egymást váltják, nem tudjuk ki a főszereplő. Ismerős ez valahonnan?



Ritka hogy valami ennyire rövid idő alatt ikonikus fogássá válik, különösen egy kávézóban. A Főfotó zöldfűszerrel göngyölt malacsültes szendvicse ilyen. Áron, a megálmodója ezt meséli: - Rómában voltunk, tavasz volt, a teraszokon emberek sütéreztek, business as usual. Az utca tele Lazio szurkolóval. Vagy nem. Porchettát a Campo de’ Fiorin kóstoltam először, és azonnal tudtam, hogy ezt ide is el kell hoznom. Hazaérve hetekig kísérleteztem, adott súlyú lapockához mennyi zsálya, mennyi rozmaring, mennyi bazsalikom ideális. Göngyölni már csukott szemmel is tudom, kétnaponta kell újat sütnöm. Ennyi elég róla? -