Ezüsthaloidon innen

1985-ben az Iparművészeti Főiskola Gólyabálján Lugosi Lugo László fotósorozatot készített az ott megjelentekről, Bodor Ferenc narrálásával. 20 évvel később az anyagot könyv formában megjelentette a Kieselbach Galéria, most pedig újabb 20 év elteltével a Főfoto Galéria a könyvből rendez kiállítást egy különleges installációval. Így emlékeznek Lugóra.

Kizlinger Lilla: Nem vagy itt és nem is voltál Egy kiállítás az elmúlt 8 évemről, vele. Ez egy temetés. Magunkat temetjük el. Eddig minden hozzád szólt, és most végre pedig hozzám. A menekülés véget ért, a játszma lezárult. Ez egy szabadság. Viszont úgy lesz helyes, ha a gyászomat tisztességesen lezárom, és elbúcsúzok ettől a 8 évtől. ,,es nem azt jelenti hogy nem szereted csak azt hogy nem tudod most ezt vele csinalni es egyedul elsz ott van lebowski meg, a suli, meg a darab, meg a film minden tok jo lesz,, Stockholm, 2021 augusztus

December 7. és 16. között látogatható a Főfotóban a Magyarázat mindenre című filmhez kapcsolódó kiállítás, melyen a forgatáson készült képek személyes, kézzel írt versekkel alkotnak különleges egységet. A Magyarázat mindenre független magyar film forgatása 2022 nyarán zajlott, pillanatait Vajda Réka örökítette meg. A képek beállításai, kompozíciói és az elkapott momentumok mind messze túlmutatnak a szimpla standfotókon. Réka színes és fekete-fehér, középformátumú képein keresztül kicsit más szemszögből látjuk a film egyes jeleneteit. Reisz Gábor, a film rendezője úton a forgatás helyszínére minden nap írt egy pár soros verset. E sorok néha történetet mesélnek, néha teljesen asszociatív módon adják vissza azt a hangulatot, ami meghatározta ezt a rendkívül intenzív, fárasztó ám annál örömtelibb időszakot. Gábor szövegei Réka fotóin kézzel írva szerepelnek, ezáltal teremtenek mindenki számára szabadon értelmezhető, ám mégis egyértelmű és szoros kapcsolatot film, fotó és szöveg között. A kiállítás valamennyi képe a kézzel ráírt verssel megvásárolható.

Kiállítás a fotósként induló, később nemzetközi hírűvé vált operatőr állóképeiből. A tárlat megnyitójaként pálya- és munkatársai emlékeztek rá, Janisch Attila, Szabó Gábor, Dobos Tamás és Molinár István segítségével.

Közös kiállítás az Einspach Fine Art and Photography galériával "Ha van létezés peremén túli világ, Horváth M. Judit és Stalter György fotói erről szólnak. Kegyetlen világ ez: nyomor, elmaradottság, pusztulás – nem jó szembesülnünk vele. A látvány torkon ragad, fojtogat, nem lehet szabadulni tőle. S nem is akkor igazán, amikor a nyomor kimerevített pillanatai naturalisztikusak, hanem amikor egy lírai közjáték – egy szerelmes tekintet, egy világra rácsodálkozó gyerekszempár – a lehetőségek lehetetlenségét vágja a képünkbe. Szinte ostorcsapásként." /Göncz Árpád előszava az 1998-ban megjelent Horváth M. Judit és Stalter György: Más Világ című könyvhöz/

Karczeby - Kivághatatlan Adam Panczuk kiállítása a Főfoto Galériában A Kelet-Lengyelországban beszélt nyelvjárások egyikében, amely a lengyel és a fehérorosz keveréke, azokat az embereket, akik erősen kötődnek a nemzedékek óta művelt talajhoz, „karczebeknek” nevezték. A karczebek puszta kézzel irtották az erdőket, hogy termőföldre tegyenek szert. A Karczeb szót azonban arra is használták, hogy leírják azt, ami a fa kivágása után megmarad - egy gyökerekkel rendelkező tönk, amely a földben marad. Ezt az emberekre is vonatkoztathatjuk: a hatóságoknak még a sztálinizmus idején sem volt könnyű kiirtani, elűzni őket a földjükről. A talajhoz, a földjükhöz való ragaszkodásukért gyakran a szabadságukkal vagy az életükkel fizettek. Haláluk után eggyé váltak a termőfölddel, így maga a talaj is karczeb lett, melyet később utódaik ebben a szellemben is műveltek. A szerző, Adam Panczuk nagyapja temetése után nem tudott szabadulni a gondolattól, ami a pap szájából hangzott el: - Nagyapád egész életében a talajt fürkészte, hogy halála után visszatérhessen hozzá. Panczuk rájött, hogy műveiből egészen addig hiányzott az az erő, amely képes megérinteni a közönséget. A Karczeby szériára két hónapig készült: jegyzeteket készített, beszélgetett az emberekkel, bőven szánt tehát időt az előkészületekre. A sorozat képeiről sugárzik mély kapcsolata képeinek alanyaival, és bár a figurák helyenként pózolnak, nagyon is hitelesek maradnak. A portrék komolyak, de átitatja őket valamiféle könnyedség. Egyszerre tudunk gyönyörködni és mosolyogni, és talán megértjük, mit jelent karczebnek lenni.

Kiss Tibor képzőművész, a Quimby és az Aranyakkord zenész-dalszövegírójának régi és új alkotásait sorakoztatja fel a kiállítás.

Török-Illyés Orsolya kiállítása a Főfoto női mosdójában. 4 év kitartó szelfizése nyilvános vécékben, pályaudvarokon, McDonaldsban benzinkutakon és más helyeken.

A családi archívumok képeiből összeállított tárlat különlegessége, hogy a kiállított fényképek, ahogy az emlékek is, szépen lassan elhalványulnak, míg végül teljesen eltűnnek. A Mielőtt eltűnünk című kiállítás alkotásai szó szerint csak november nyolcadikától december ötödikéig voltak láthatók, hiszen ahogyan a cím is utal rá, szépen lassan eltűntek a kiállítótérből. A képek persze maradtak, csak napról napra egyre jobban kifakultak, mielőtt végleg eltűntek. A magyar családoknál – főképp az idős generáció esetében –, illetve különböző intézményeknél, szervezeteknél számos olyan fénykép és dokumentum lelhető fel, amely történelmi értékkel bír. Ezek a fényképek és dokumentumok sérülhetnek, megsemmisülhetnek az évek során, amivel nemcsak a tárgy, hanem a kapcsolódó történet, emlék és ezzel együtt az érték is elveszhet. A kiállítás szeretné ezeket az emlékeket, valamint a hozzájuk kapcsolódó történeteket megőrizni az utókor számára, a kollektív emlékezet részévé tenni, ezáltal lehetővé téve a nemzettörténeti elemzések kiegészítését, kutatások támogatását. Az ötlet alapján épp a kiállítás záróeseményén jelent meg a kiállítással azonos című exkluzív fotóalbum, ahol a magyar családok legféltettebb kincseinek megmentett képei tovább láthatóak. Ezek a fotók már nem tűnnek el, és talán mi magunk is egy kicsit nehezebben.

„Hova Lett?” – Kiállítás a magyar poptörténelem legendás, de elfeledett lemezborítóiból. A Főfotó Galériában most olyan népszerű popkulturális képeket gyűjtöttünk össze, amik egykor akár milliós példányban kerültek magyar lakásokba.  Az egész ország ismerte ezeket a fotókat, forgatták, nézegették, szerették, mert elválaszthatatlan részei voltak annak az élménynek, amit a lemez megvásárlásakor hazavitt az ember. A lemezborító egy külön műfaj volt. Meghatározta és irányította az együttesek imázsát. Hivatkozási pont volt. A lemezborítón megjelent képekkelazonosítottak egy-egy zenei korszakot. Fontosnak tartjuk, hogy felemeljük ezeket a képeket oda, ahol mindig is lenniük kellett volna. Megmutassuk, hogy ezek a művek valódi műtárgyak.

Mindenki Petőfi. Nem vicc. Inkább játék. Nem szokás Petőfivel játszani. Pedig ő szeretett játszani. A saját sorsával, életével is.Van egy dagerrotípiánk, meg több mázsányi legendánk.Hány arc ez? Petőfi a magyar ideál. A magyar költő. A legnépszerűbb. A leghazafiasabb. A legnépibb. A legforradalmibb. Az isteni tehetség, a romantikus örök szerelmes. A költőzseni. A sztár, a nép lelkiismerete, misztikus liberális, vallásosan republikánus, az összeférhetetlen, az izgága, a rossz katona, a mártír. Mind Petőfi. Mindenki Petőfi.

A Nemzeti Sport egykori és jelenlegi munkatársainak Hátsó füves című sorozata végre méltó keretezésben is megtekinthető Budapesten. Köszöntőt mond többek között Rugovics Vendel, a Bakony Maradonája!

Nagyon sok mindent lenne érdemes rögzíteni, amit egy fényképezőgéppel nem lehet. A fényképeknek azonban kétségtelenül van egy nagyszerű tulajdonsága: nem igazán vitathatók. Roppant nehezen megy megmagyarázni a baráti társaságnak, hogy tulajdonképpen a fotók készítője egy ellenszenves alak, aki ott sem volt, amiről beszél pedig meg sem történt. Egy dokumentarista fotógráfiában a világon semmi fantázia nincs. Mindenki látja, hogy mi szerepel rajta, ha pedig csalás történt, könnyedén kideríthető. Ahogyan múlik az idő, minden leírt szó vitathatóvá válik, egy fénykép azonban soha. Nem kerül más fénytörésbe aszerint, hogy a készítőjük politikailag szimpatikus-e vagy sem, barát vagy ellenség, férfi vagy nő. Ezt látom a fényképeim legfontosabb tulajdonságának, ezért készült el ez az album, amelynek képeiből a kiállítást válogattam. Jászberényi Sándor

"Amikor nap első és utolsó fényei hosszú budapesti sugárutakon szántanak végig alacsony szögben, szemből bevilágítva a forgalomban résztvevő autók szélvédőjén kitűnő alkalom, hogy az egyébként az utcán a szürke hétköznapokban fel sem tűnő autósok életének valamilyen esszenciája reflektorfénybe kerüljön és a pirosnál megállva megörökíthetővé váljon. A természetes szemkikockázásról a lehajtott napellenző árnyéka gondoskodik, így személytelenül koncentrálhatunk a karakterekre és a cselekményekre, vagy a részletek, fények és színek játékára."

A világ legmagányosabb kamerái hat hónapig álltak Budapesten, tökéletesen elrejtőzve. Senki nem tudta, hogy a dobozokban az ezüst éppen megadja magát a fénynek, valami olyasmit kirajzolva, ami ott van, de nem úgy és nem akkor. A fél év magányban eltöltött idő különös nyomot hagyott a fényérzékeny felületen. A fényforrás pontforrássá változott, így már képessé vált arra, hogy gravitációs teret alakítson ki, ami ezúttal a nézőt szippantja be. Az utcák néptelenek, a terek üresek, de ez valójában csak illúzió: az ennyire hosszú expozíciós idő elegendő arra, hogy az összes városlakó megforduljon a kamerák előtt, a színhely mégis kihaltnak tűnjön. A képeken különös módon áll az idő, még nem nőtt be mindent a vegetáció, nem kúsznak indák a Szőlő utcai szalagház oldalán, de az emberek már eltűntek, a város mintha mindig is csak díszlet lett volna. A jelen a jövőt mutatja, ahogyan azt az ezüst és a fény akarta. Egyed Péter Napnapló című kiállítása a Főfotóban február másodikától

Egy fotós, egy teherautóból kialakított napfényműterem, egy év, és rengeteg portré. Egy ország a fehér háttér előtt, Richard Avedon találkozása Parti Nagy Lajossal. Krasznai János fotói

Petra Collins a Főfotóban A torontói születésű Los Angelesben élő Petra Collins azon kevés művészek egyike, akinek munkái nemcsak a 2010-es évek vizuális kultúrájára voltak hatással, hanem kollektív vizuális tudatunkra is. Collins nemcsak fotós, hanem rendező, és modell is, az egyik legmarkánsabb képviselője az úgynevezett újhullámos feminizmusnak, olyan művész, aki soha nem fél a nőiségről beszélni, hol humorral, hol megrendítően, hol esztétizálva, de mindig őszintén. Collins fontos üzenete a nők számára, hogy bátran fejezzék ki sebezhetőségüket, érzékenységüket és szexualitásukat kamerán innen és túl. Munkái a legnevesebb magazinokban tűnnek fel, de készített kampányokat a Gucci és az Adidas számára is. Ezek közös jellemzője, hogy a legnagyobb márkáktól is szabad kezet kap az alkotáshoz, annyira egyedi világot képes a képein teremteni. Büszke magyar gyökereire, és fontos számára a családi kötelék, Magyarországon készült sorozatán családtagjai szerepelnek. A képek a gyermekkor legboldogabb, felhőtlen nyarainak erednek nyomába, amikor a világ még csupa rejtély, jókedv és rácsodálkozás. Toronto born, Los Angeles based Petra is one of those few artists whose works not only influenced the visual culture of the 2010s but also our collective visual consciousness. Collis is a photographer, a director, and a model, one of the most forceful representatives of the so-called New- Wave Feminism. An artist, who is never afraid to speak about her femininity either with humor, or by shocking the viewer, yet remaining honest every time. Collins’s important message to women is to bravely express their vulnerability, sensitivity, and sexuality from either side of the camera. Her works appear in the most prestigious magazines, she contributed to campaigns for Gucci and Adidas, among others. The common feature in these projects is that she gets a free hand from the biggest brands thanks to the distinct aesthetic she creates in her pictures. She is proud of her Hungarian origin, and family bonds are very important for her. In the series made in Hungary her family members appear. The pictures trace back the happiest, carefree childhood summers when the world is still all mystery, cheerfulness and wonder.

Talált tárgyak/ Lost and found Szalai Dániel Belongings of the Road (2010-2011) sorozata Budapest egyik elővárosi autópályája mellett talált, jellemzően autókból kidobott tárgyakból áll. Ezekből a talált tárgyakból választott ki a művész 36 érdekes darabot, esetenként valaha volt személyes tárgyakat, amelyeket nagy felbontású fotóvá szkennelt, melyekből a Főfoto Galéria most 15 darabot mutat be. Kardos Sándor sorozata néhány eddig még nem publikált különös történetű fotóból áll. Ezeken nemcsak a fotón látható jelenetnek, hanem megtalálásuknak és a felületükön keletkezett roncsolódásoknak is története van. A negatívok nem szakszerű tárolásakor az idő nem csak a témán hagy nyomot, hanem fizikai elváltozások is történnek a hordozón, hajlamosak a penészedésre, töredezésre. A Kardos által megtalált képeken ezek az elváltozások nem viszolygást keltenek, hanem a maguk esetlegességével, elszíneződéseikkel plusz jelentést adnak, a kép részévé válnak. Egy hirtelen jött vihar, a grönlandi felföldön nemcsak jégesőt tartogat, hanem nem várt meglepetést is. Kóczán András a vihar elől barátaival egy fjord-szerűség elhagyatott házába húzódott, ahol egy exponált, de még előhívatlan filmtekercset talált. Hazaérve öccsét, Gábort bízta meg a kidolgozással. A képeken egy inuit család fényképezőgéphez való különös viszonya tárul fel, melyhez a komor, de napsütötte grönlandi táj szolgáltatja a díszletet.

Bemutatkozik a Práter.15 fotográfus csoport Tizenöt különféle ember, tizenöt különböző múlt, életút és érdeklődés, amelyeket két dolog köt össze: a fotográfia szeretete és a szakmai bölcső, a közös iskola. Ez a két dolog vezérelte a 2020 nyarán frissen végzett fotósokat bemutatkozó kiállításuk megszervezésére. Ma Magyarországon egyedülálló dolog, sőt az elmúlt évtizedekben sem volt rá példa, hogy iskolából éppen csak kikerülő osztály galériát keressen munkássága bemutatására. Ám a „Práter”-ből kilépő osztály nem akart beállni a sorba, ezért nagy lépésre szánta el magát. Elhatározásukat erősítette, hogy a tavaszi különleges helyzet miatt nem tudtak méltó módon elbúcsúzni az iskolától és lezárni a közös éveket. A körülmények szerencsés alakulásának köszönhetően a fotográfia egyik ikonikus helyszíne, a Főfoto ad otthont a két héten át megtekinthető tárlatnak. A kiállítás helyszíne: Főfoto, 1085 Budapest, Baross utca 10. Időpont: 2020. augusztus 27. – szeptember 10. Ünnepélyes megnyitó: 2020. augusztus 27. 19 óra A kiállítás látogatása díjtalan. A kiállítás rendezését segítette: Kis Péter fotográfus

Előbb tettem össze a látványt a fejemben, mint hogy megfotóztam volna. Álmokból, fantáziából merítettem ötleteket.- mondja Varga Matti, akinek 3 képsorozata látható a Főfotó Galériában. Another Rome - Egy másik Róma Stranger I know - Ismerős idegen After August- Augusztus után