A Kodak Waterproof Sport által garantált 15 méter vízállóság azt jelenti, hogy snorkelezéshez nem érdemes mást vinnünk, felesleges vízálló tokokkal ellátott tükörreflexes gépekkel vesződnünk. Kodak Max Versatiity 800 filmet rejt, amivel víz alatt is garantált a siker, felszínre hozhatjuk a vízalatti világ vibrálását, gondoljunk csak a Steve Zissou-féle édesvízi életre. A lencséje karcálló és védőbevonattal ellátott, nincs több vízcsepptól vagy hópehelytől életlen kép! Tokja ellenáll a víznek, pornak, ütődéseknek, rázkódásoknak, teherautó platójáról fotózáshoz a Közel-keletre vagy hullámvasútra is kitűnő választás. Grétának még nem tudjuk megmondani, hogy a tokkal mi lesz, miután a filmet kiveszik belőle. Majd kitaláljuk.
Figyelem, ezért az árért Superia X-TRA 800-as filmmel töltött kamerát kapunk! A Superia friss élő színekkel és tökéletes élességgel örvendeztet meg. Vízálló, de ez nem azt jelenti, hogy szigorúan csak vízalatti felvételekhez használható, nyugodtan elővehetjük az ólomszürke ég alatt is, amikor a napot sem látni, remek képeket fog készíteni.Tökéletes társ a tengerpartra vagy bármilyen olyan tevékenységhez, amihez nem az első gondolatunk fényképezőgépet vinni. Sőt, tulajdonképpen lehetne ez vezérlő elv: vigyük magunkkal oda, ahová eszünkbe sem jutna! Temetés és horgászás is ér. Kezelőgombjai kesztyűs használathoz méretezettek, kesztyűt meg síeléshez viszonylag gyakran viselünk. Hónak, homoknak, víznek, pornak, sárnak és extrém párának is ellenáll, köszönhetően az erre a célra fejlesztett toknak. Grétának még nem tudjuk megmondani, hogy a tokkal mi lesz, miután a filmet kiveszik belőle a laborban. Majd kitaláljuk.
Csak találd meg a témát és lőj! Nagyjából ennyivel össze lehet foglalni ezt a HP5 filmmel töltött kamerát. Vidám és főként könnyű használhatóság, ráadásul a HP5 film olyan biztonságot ad, amire csak kevés nyersanyag képes. Remekül dolgozik mindenféle fényviszonynál és elég kicsi is ahhoz, hogy mindig a zsebünkben legyen.
A jó nevű gyártó terméke, amelynek külalakjáról nehéz eldönteni, hogy valóban régivágású vagy funkysága pont retró küllemében rejlik. Nagyon okos és egyszerű dizájn, állványtartó menettel az alján, és mindössze 300 gramm! Két részét erős mágnes tartja össze, használata faék egyszerűségű. A fényáteresztő nyílás, pontosabban lyuk 0,3 mm átmérőjű, ami ennél a gyújtótávolságnál (87mm) 248-as rekeszértéknek felel meg, egyébként ez kisfilmes kamerára fordítva 26 mm-es lencse lenne. A doboz tartalmaz 5 db Ilford fotópapírt a használathoz, és expozíciós táblázatot is! Azoknak ajánljuk, akiket érdekelnek az ősi fotótechnikai eljárások, vagy azoknak akik tele kísérletező kedvvel igazán egyedi fotókat készítenének.
A Yashica kultikus Electro sorozatának GS tagja. Ez már a harmadik generációs Electro, a gyártásánál mindent tudtak, amit tudni érdemes a fix objektíves kompaktokról. Az Autó-motorban azt írták volna róla: kiforrott modell. Elég kézbe venni, hogy megértsük miért lett ennyire népszerű, valódi kamera érzet járul a viszonylag könnyű súlyhoz. Az érzeten túl a látvány sem hanyagolható, ezzel nem ciki sehol sem megjelenni, az értő közönség elismerően pillantgat. A nagylátószögű és a tele objektív előtétlencsékkel abszolválható, ezek a kiegészítők is a csomag részei. Mivel az eredeti 5.6 V-os elem legkisebb feszültségesése is sok fejfájást okozhat, mi már kicseréltük egy megbízhatóbb változatra, sőt, utánpótlást is biztosítunk, mégpedig adapter nélkül.
A Yashica 35 Mf mellett több érvünk is van: 1. Iszonyatosan öltöztet. 2. Tökéletes analóg végeredmény, filter nélküli vintage look. 3. 2.8-as 38 mm-es 4 lencsetagból álló objektív. 4. Galvanométeres fényméro, mellyel nem tudsz hibázni. 5. 49 dkg súlyú váz, amely úgy simul a kezedbe, mintha annak tartozéka lenne. 6. 14.000 Ft.-ért vétek kihagyni.
Olyan, mint kilencvenes évek közepének lakossági popja, úgyhogy adunk is hozzá egy Ace of Base Cd-t. Bárhol, bárkinél felbukkanhatott, Kazanytól Kiotóig, tízezerszámra adtak el belőle. Félautomata, portré, tájkép, makró és sport és éjszakai portré(!!!444) funkcióval. Ha úgy érzed, illene már analóg kamerával mutatkoznod, de nem uralod még tökéletesen a technikát, ez a te géped.
NDK ékszeres doboz a hatvanas évekből. A Welta gyárban készült Penti II-es meglepő módon a Penti továbbfejlesztett változata. Örökségként azonban sokkal fontosabb dolgot hordoz: a még háború előtt Agfa Karat filmrendszert, amelyet ennél a gépnél már SL (Schnellade) kazettának neveznek. Két kazetta van a gépben, az exponált film egyik kazettából húzódik a másikba, és csak 18 kockát lehet lőni vele. A Főfotóban most ajándék filmmel adjuk, hogy ne csak szobadísznek használd. A Penti II. Finom, precíz kompakt kamera, szelénes fénymérővel, amely azonban már nem mindig mond igazat. Sophie Ellis Bextor lemezborítón sem szégyellt Pentivel mutatkozni.
Szervusz középformátumú gépre vágyakozó, szervusz Flexaret, ismerjétek meg egymást! A Flexaret a keleti blokk szofisztikáltabb háztartásainak állandó kelléke volt a hatvanas években. Aztán a tervgazdálkodás és a verseny keretében levették a műsorról, kellett a hely a Ljubityelnek. Ismerős történet, a Skoda gyárban is tudnának hasonlót mesélni. Könnyen kezelhető, keresőaknás, fémvázas gép, ideális a középformátummal való ismerkedéshez, sőt, egy kicsit még annál is többhöz. Néhány megoldás, mint például a párhuzamos blende és időállítás egy az egyben megtalálható a kortárs Hasselbladokon és Rolleiflexeken. A szintén Meopta gyártmány, 3,5 fényerejű 80-as Belar lencse gyönyörű rajzolatú, az egész gép finoman működik, a nagypapád biztosan elolvad, ha meglátja nálad.
A Yashica utolsó keresőaknás középformátumra hangolt kamerája, ami éppen ezért a legkiforrottabb is. Na meg persze azért is, mert Rolleiflex koppintás. Négytagú lencse, világos mattüveg, filmtovábbítás és zárfelhúzás egy karral, beépített fénymérő, all inclusive ellátás. A keresőaknás gépeken keresztül más a világ, kicsit belassul és nem csak azért, mert szokni kell a fordított képállást. Ha vágyod ezt a nyugalmat, és csak portrézgatnál csendben, vagy tájképekre szakosodnál, ez a te géped.
Megjelenésekor 1992-ben amatőrök tömegei rohamozták meg a fotóboltokat, a Canont ez nem lepte meg, ezért és erre tervezték. Ez itt ráadásul a beépített vakus változat, a sokaknak bosszúságot okozó pirosszem effektust kiküszöbölő funkcióval, hiszen akkoriban a Knoll fivérek nagy találmánya (Photoshop) még úri muri volt. Az egyik selling point a halk működés volt, halkan továbbítja a filmet és halkan is csévéli vissza, olyan, mintha Keleti Évát célozták volna vele, de sajnos a Canonnál valószínűleg nem ismerték a magyar színházi fotós szcénát. Kedvenc fícsörünk itt a Főfotóban, hogy az önkioldó visszaszámlásánál Vivaldit, Beethovent vagy Bachot cincog. Ha a Casio kvarcórád is zenél, ezt sem hagyhatod itt!
Az EOS 10-et 1990-ben kezdték gyártani, lakossági felhasználásra. Ságvári Endrésen sok neve van, ahány földrész, annyi kóddal hozták forgalomba, Észak Amerikában 10s névre hallgatott, Japánban a 10 QD-t gondolták jobban eladhatónak. A teljesen új fejlesztésű autófókusz szenzorral már mozgó objektumról is tudott sorozatot lőni, és ezt a képességét ez nálunk kapható darab sem a darab sem felejtette el. Ha akkoriban a Sindzsuku egyik kameraboltjában valaki azt mondja, ez a kamera pár évtized múlva 3 tekercs film áráért kapható lesz Budapesten, mentőt hívtak volna rá.
Kompaktnak mutatja magát, de érzetre mint egy komolyabb gép, hűvősebb időben érezni a fémváz hidegét. Te mondod a rekeszt, ő tudja hozzá az időt, vagyis félautomata. Robosztusabb, mint kistestvére a 135 EE, cserébe nincs beépített vakuja, de van vakupapucs. Sok mindenben csalódhatsz, de egy Mamiyában soha.
Ha a hetvenes években kamaszfiúként a Quelle katalógusban fehérneműk helyett a kameraszekciót nézegettük volna, ismerős lehetne. A Revueflex a Foto Quelle saját márkája volt, más gyártók jól bevált gépeit forgalmazták saját brandjük alatt. Ez itt valójában egy Zenit B, a maga egyszerűségével és robosztusságával. Nincs beépített fénymérője, sem automatikus blendéje, a rekeszelést élességállítás után kell elvégezni, ez azonban csak gyakorlottá tesz, olyasmi mint a kétszer kuplungolás. Látszanak már rajta használati nyomok, de annyira ék-egyszerűségű, hogy ha ezen ismerkedsz az analóg világgal, semmivel sem tudnak majd zavarba hozni.
Ha az ikonikus kamerák felsorolását a Pentax K1000-el kezded, itt az idő, hogy megismerd a KM-et is. Ez volt az előd, az KM-ről csak a mélységélesség ellenőrzőt és az önkioldót hagyták le, és tádám, kész is volt a K1000-es, minden idők egyik legnépszerűbb SLR-je. Ha valami ebben a kategóriában megkapja ezt a címet, az nem véletlen, strapabíró, finoman működő és megbízható. Többféle objektívvel szállították gyárilag, a Főfotóban ez itt éppen az 55 mm-es 1.8-as verzióval szerelt. Használati nyomok látszanak a vázon és az objektíven, de az is csak azt mutatja, hogy szolgálatban volt és szeretné, ha továbbra is használnák, na hagyj neki békés öregkort!
A 90-es évek közepére a videó már rég megölte a rádiócsillagot, nosza, hasonlítson a kisfilmes fényképezőgép is camcorderre! - gondolták a Chinonnál, így született a Genesis sorozat. Híd volt az SLR gépek és kompaktok között, azok jó tulajdonságait ötvözve. Mintha Norbi eszéhez Réka teste járna. Oh, wait… A kompaktoktól a könnyű kezelhetőséget, az SLR vonaltól pedig a nagy átmérőjű, ezért jó minőségű objektívet örökölte. A kinézetéről lehetnek viták, de az autófókusz, a DX-kód olvasó és motoros fimtovábbítás biztos, hogy többet jelentett, mint az, hogy a kézben is jól mutat Orlandóban a Disney-parkban. 7000 forintért most a saját kezeddel is letesztelheted.
