Segítség, fényképezni kezdek!


30 May
30May

Soha nem fotóztál még filmre ezelőtt? Azt sem tudod, hol kezdd? Vagy csak szeretnéd a moziban biztos szemmel felismerni az ál-fotósokat? Végigvezetünk a kezdeti lépéseken, mint egy autóvezető oktató, csak nem eszegetünk melletted baracklekváros Fornettit.

Filmre fényképezni kezdetekben kicsit összetettnek tűnhet. Meglehetősen sok dologra kell figyelni, körülményeket, adottságokat felmérni, ezekhez igazodni. Ne aggódj, ahogy múlik az idő, és lesz némi gyakorlatod, a sok tényezőt úgy uralod majd, hogy szinte veled született képességként éled majd meg. A fotózás egyik nagy misztériuma, hogy egy technikai eszközzel úgy alkotsz, úgy fejezed ki a gondolataidat és érzéseidet, hogy a fizika és a kémia végig ott figyel a sarokból.

Keress fényképezőgépet!

Ha nem találtál még otthon vagy a nagyszülőknél semmit, akkor végre szembenézhetsz az első kihívással: milyen kamerát vegyél? Nagyon nagy a kínálat fényképezőgépekből, főként persze használtakból. Néhányuk nagyon jó, néhány pedig használhatatlan fos. Nem árt, ha némi utánajárást eszközölsz, akár online is, melyik lehet neked a legtestreszabottabb.

A legjobb 35 mm-es tükörreflexessel, kezdeni, nagyon jó áron nagyon jó darabokat lehet kifogni. Hogy miért 35 mm-es, arról majd később. A tükörreflexes az a gép, amelyben a képet a keresőben egy kis tükör közbeiktatásával látod. Ezeket a gépeket könnyű felismerni, ezek a klasszikus fényképezőgép alakú fényképezőgépek. Mint amikor egy ovist megkérsz, rajzoljon egy autót, és rajzol egy klasszikus szedánt. Na, az az autó. Ez pedig a tükörreflexes gép. Ezeknél egyszerűbb felépítésűek a kompakt gépek, nincs bennük tükrös szerkezet és általában objektívet sem lehet cserélni rajtuk. 

Ezekből is nagy a választék, kompaktok voltak azok amiket minden háztartás minden tagja tudott mindenre használni, a home pornótól az elsőáldozásig. Közben vagy cseréltek bennük filmet, vagy nem.

Ha csak kompakt gépet engedhetsz meg magadnak, vagy azt biztonságosabbnak ítéled, az sem baj. A legjobb, ha személyesen próbálod ki a kamerát, vagy szakember mutatja meg neked. A Főfotóban is árulunk gépeket, szívesen segítünk, fogjuk a kezed az első lépéseknél. Ha online rendelsz, esetleg külföldről, mindenképpen figyeld az eladó minősítését, egyébként a profik a részletekről is mutatnak fotókat, például a kopásokról. Ha itthon vásárolsz, és nagyon szűkszavú az ismertető, az még nem feltétlenül jelent rosszat. Lehet, hogy az eladó nincs tisztában vele, mit árul, szóval ettől függetlenül lehet nagyon jó vétel, miért ne pottyanthatott volna le egy nyugati rokon Szarvason egy Canont?

Kompakt, tükörreflexes és rollfilmes kamera

Filmválasztás

A filmformátumok bemutatójában egy megfizethetetlen és meglepően értékes információval kezdjük: a filmek elnevezése a méretükre utal. Vagyis a filmformátum = méret = elnevezés.

Minden kamera csak egyféle filmmérettel működik. A kamera kiválasztásánál a filmméretről is döntünk, ez elég szigorú szabály, nincs mit tenni, együtt kell élni vele.  

A leggyakoribb a 35 mm-es fényképezőgépbe való kisfilm, tweedzakós ottlikgézáknak Leica méret, még ismertebb nevén 135-ös. Ez a klasszikus filmméret, jó eséllyel szembejött már mindenkivel. 1934 óta létezik, az összes kisfilmes és kompakt kamerához ezt használják. Azért 35 mm-es, mert a film szélessége 35 mm. Ezt most olyan volt elmondani, mint azt, hogy a hattyú éltető eleme a víz. A képméret kockánként 24 x 36 mm, ami közel áll klasszikus aranymetszés szerinti téglalaphoz, tehát ideális képkomponáláshoz. Könnyen és gyorsan betölthető, világosban is, és fajlagosan erre éri meg legjobban fényképezni. A kisfilm előnye, hogy jóval szabadabban lehet dolgozni vele, sokkal több a lehetőség, elég, ha a kamerák könnyebb kezelhetőségére gondolunk. Egy tekercsre a hosszúságától függően 24 vagy 36 felvételt lehet készíteni, ezt jelenti a dobozon a rejtélyes 24-es vagy 36-os szám. 

Vannak képszaporító kamerák, amelyek egy tekercsre kétszeres mennyiségű képet készítenek, ilyen a Yashica Samurai, ami nem űrtechnika, a képkockát egyszerűen függőlegesen megfelezi. A túloldalon állnak a panoráma kamerák, amelyek szélesebb képet készítenek, persze ez kevesebb kockát is jelent filmtekercsenként.

A következő méret a 120-as vagy rollfilm méret, ez már nagyobb, középformátumú gépekben használatos. Ha valaki keresőaknás gépet talál, nyer, vagy örököl, abba jó eséllyel ilyen filmet kell választani. Ilyenek a Ljubityel, a Flektarex vagy a Pentacon Six gépek, ezek fordultak elő legtöbbet KGST relációban, ezeket rejtik legtöbbször a Varia bútorok, de a nyugati Hasselblad vagy Mamiya gépek is ezzel etethetők. A rollfilm 6 cm széles, ez adja a képkocka magasságát, a szélessége pedig kamerafüggő, a gép osztja be magának. Van amelyik 6 X 4,5 cm-es képet készít, van amelyik 6 X 6-ost, és van amelyik 6 x 7-est. Sokan úgy tartják, hogy a szabályos négyzetformába könnyebb komponálni, jobban lehet sűríteni a témát. A panoráma gépek 6 x 17 cm-ben dolgoznak, ez már csak 3 képkockát készít filmenként, mert a film hossza vagy 82 vagy 85 cm. Egy 6 x 4,5 méretű kamera tehát 16 kockát tud, a 6 x 7-es csak tízet. A nagyformátumú vagy leggyakrabban síkfilmként emlegetett méretet nem tekercsben, hanem lapokban árulják. A legnépszerűbb belőle a 4 X 5 inch-es, ez 10,1 x 12,7 cm de a 8 x 10 inch-es sem ritka. A síkfilmes kameráknál ahhoz, hogy uraljuk az erőt, nagy gyakorlatra van szükség. Kezelésük jóval bonyolultabb folyamat, a beállítás több erőfeszítésbe telik. A film csak sötétben tölthető a kazettába, nem olcsó, de elképesztően részletgazdag, és a kamera síkjainak eltolásával korrigálhatjuk a perspektívából adódó dőlést is például. Minden filmformátumból léteznek színes és fekete-fehér verziók. A formátumok méretétől nagyban függ képünk minősége, persze nem az esztétikai. Minél kisebb a méret, annál nehezebb adott területen elbújni a a képet alkotó ezüstszemcséknek, ezért láthatóbbak maradnak, szemcsésebb a végeredmény. 

Az expozíció

A fényképezőgépünkön jó eséllyel találunk egy időtárcsát számokkal és van egy számsor az objektíven is. Bár elsőre kissé konfúznak tűnhet, nem kell megijedni, nem Grabovoj-számsor. Amikor a kép sem nem túl világos, sem nem túl sötét, hanem pont megfelelő, helyes expozícióról beszélünk. Ehhez három dolognak kell pontos egyensúlyban lenni: a zársebességnek, a rekesznyílásnak és az e kettő viszonyát meghatározó filmérzékenységnek. A rekesznyílástól függ, mennyi fényt engedünk a filmre, a zársebességtől pedig az, hogy ez a fénymennyiség mennyi ideig éri a filmet. A blende vagy rekesznyílást az objektíven lévő számsorral állítjuk, a zársebességet pedig az időtárcsa számsorával. A blendesor értékei növekvő sorrendben jeleniik a nyílás szűkítését, például a 22-es érték már egészen szűk nyílást jelöl. Minél szűkebb nyílást választunk, annál nagyobb tartományban lesz éles a kép, vagyis szűk blendénél még a háttér sem lesz életlen. Figyelem, az életlen szó volt leírva! A homályos szót soha ne használd, ha fotós benyomását akarod kelteni! Homályosan csak emlékezni lehet. Meg tükör által látni. A zársebesség számsorának értékei azt jelzik, hogy a másodperc hányad részéig éri fény a filmet. A 60-ad érték például a másodperc hatvanad részének időtartamára tartja nyitva a zárat.

A filmérzékenység

Lelkes tükörfordítók filmsebességnek is hívják a filmspeed szó miatt, de filmérzékenység a helyes elnevezés. A leggyakoribbak ISO 100, 200 és 400. Minél alacsonyabb a jelzőszám, annál kevésbé érzékeny a film, annál több fényre lesz szükség a helyes expozícióhoz. Talán a naptej szabállyal lehet a legkönnyebben megérteni az összefüggést az érzékenység és a fényszükséglet között: a naptejnél, minél nagyobb a faktorszám, annál érzékenyebb bőrre kell kenni, ez filmre vetítve: minél magasabb az ISO érték, annál érzékenyebb a film. Nagyon sok szempont szerint választhatsz filmet és fogsz is valószínűleg a későbbiekben,. Az csak tőled függ, hogy színesre vagy fekete-fehérre dolgoznál. Kezdésnek a Fuji C200 vagy Kodak Colorplus 200 pont megfelel, nem túl érzékenyek, de érzéketlenséggel sem vádolhatók. Megfizethető áron kaphatók, éppen ezért nem fáj annyira ha hibázunk az első lépéseknél. Ha azonnal művészkednél, mert szerinted a fotó az fekete-fehér, akkor a nagy klasszikus  ISO 400-as Ilford HP5 a te nyersanyagod. A jó dolgokhoz idő kell, és nem fogalmaznánk ilyen közhelyesen, ha ez nem lenne igaz a filmes fotózásra. Miután ellőtted a tekercset, még elő is kell hívni. Ezt otthon is megteheted, főként ha fekete-fehérben utazol, de jobb szakemberekre vagyis laborra bízni, ha nem akarod a könnyedből és a verítékedből keverni a hívóoldatot. Sokat lehet tanulni a fényképezésről a hívásra való felkészüléskor, de a kovászos kenyér receptjének cserberéjekor is mindenki pékinas 9 és fél percre, aztán amikor azt hiszi, már mindent tud, kiderül, hogy csak valami szmötyi ringatózik az edényben. Szegény megboldogult nagyapám mondása cseng a fülemben: "Mindent kurva egyszerű csinálni, csak arra kell figyelni, hogy ne basszuk el."

Az egyik legjobb dolog a fotózásban, hogy folyamatosan fejlődsz, ahogy gyakorlatot szerzel. Rengeteg képet nézegethetsz és kell is nézegetned ahhoz, hogy elkezdj látni. A legfontosabb, a géptartás: balkezed tenyerével mindig támassz az objektív alá, úgy, hogy hüvelyk és mutatóujjad az élességállítógyűrűt mozgassa. Jobb kezeddel oldalt fogd a kamerát, mutatóujjadat pedig tartsd az exponálógombon. Máris megvan a fotós kinézet. 

A mozifilmek álfotósait onnan ismered meg, hogy eszükbe sem jut alulról megtámasztani a kamerát, az élességállító gyűrűt felső madárfogással tekergetik elszántan.


Megjegyzések
* Az email nem lesz publikálva a weboldalon.